Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szerelmes pár, imádták egymást éveken át. Azt hitték az övék örök szerelem, s nem állhat közéjük senki.De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a szívét másnak adta oda.A lány mit sem sejtve elindult a megszokott találka helyre.A fiú is ott volt, várta már a lányt.Ő csókokkal borította, de a fiú meghátrált. Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret de ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett.Őt azóta nem látta mosolyogni senki,mióta szakítottak, már nem tud nevetni.A boldogságnak örökre vége szakadt, a lány számára többé már nincs tavasz.Régóta nem látta őt már senki, a szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni.A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan, s nem sejti, hogy a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan. A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete, így hát jobb lesz, ha elmegy ebből a világból örökre. Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet írt a fiúnak, minek az elején, ezek a szomorú mondatok voltak:Annak a fiúnak, kit még most is szeretek, s attol hogy elmegyek a siron tul nem feledlek! Miután szomorú levelét könnyek közt megírta, pengét vett kezébe, vágott, s ment a halálba. A lány szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába, de ő akkor már a földön feküdt, s a halál elragadta. Az édesanyja meglátta kezében, a vértől ázott levelet, elakarta olvasni, de a szíve nem engedelmeskedett. Tudta, hogy a lánya, annak a barna fiúnak címezte, s még az aznapi postával azonnal elküldte. Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta, a barátnőjét éppen forrón ölelte, csókolta. Mikor a levelet olvasta, szemébe könnyek szöktek. S ekkor csörgött a telefon, a lány anyja volt az, Csak annyit mondott: Várlak a temetésen holnap. Legyen ott az, ki miatt a lányom gyilkolt, S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt. Másnap, mikor eljött a temetés napja, a fiú is ott volt és zokogot.
